Manapság annyian voltak betegek körülöttem, hogy nem csoda, hogy most én nyomom az ágyat torokfájással, hátfájással és tüsszögéssel. Van valami a levegőben, mert az ismerős gyerekek közül mindenki beteg volt és nem is rövid ideig. C. is hetekig fújta az orrát, meg krákogott, habár láza pár napig volt csak. Nálunk ez így szokott lezajlani: C. hazahoz valami nyavaját, mire meggyógyul én elkapom, és mivel E.-vel egy ágyban alszunk, mire én felépülök E. kezd el köhécselni. De, mint mindig, én szívok a legjobban, mert minden kórság amit C.től kapok el engem napokra kiüt, míg E. legfeljebb egy kis fejfájást érez, meg szipákol egy kicsit. Én már a kezdetekkor érzem, hogy baj lesz, ugyanis a testem mindig egy fajta módon jelzi,hogy a vírus, vagy a baci támadásokat intéz ellene: fájnak az izmaim, meg a derekam. Nem nagyon, éppen hogy csak, de ezen szimptómákat felismervén ilyenkor már nyitom is a gyógyszeres szekrényt és kapom be az első megfázás elleni pirulát, majd 4 óránként a többit. Így sokszor sikerül elkerülni a teljes KO-t, de most úgy tűnik, hogy a torokfájás megmakacsolta magát és tombolni kíván. Nem hagyom, adok neki egy kis mézet is. Este pedig kap cachaçat (cukornád pálinkát) gurgulázva, hogy a maradék bacilusok is úgy be legyenek rúgva, hogy a csúnya másnaposságtól elmenjen a kedvük és az erejük a további játéktól.Amikor beteg vagyok, akkor ezt nem mulasztom el igen határozottan a családom tudatára is adni, mivel nálam egy betegseg egyenlő az ágynyugalommal. Ilyenkor minden egyes izmom külön-külön fáj és minden egyes porcikám sajog és nem látok az álmosságtól. Tehát képtelen vagyok sokat jönni-menni, ez van, egy-két nap és a fájdalom elmúlik, és addig a fiúknak kell állni a sarat. Könnyű ételeket főzök, jön a spagetti, meg a palacsinta, nekem a köménymagos leves, hogy gyorsan vissza tudjak utána bújni az ágyba. E. elpakol, és rendet tart, C. úgyszintén. (hahaha, ez vicc volt) C. ilyenkor több mesét nézhet, meg több játékot játszhat a laptopon (ez viszont igaz). Átszervezem a tanítványaimat más napokra, aztán már csak az ágy marad, meg az alvás. Meg az álmodozás.
Kicsivel több, mint tíz hét, és repülünk haza, látogatóba. Jejjj! Mostanában egyébként néha megkérdezik, hogy még mindig azt mondom megyünk "haza"? Érdekes kérdés. Nekem ez annyira egyértelmű, hogy a haza ott van, nem itt és nem amott, tehát ott, ahol a vérrokonaim és a barátaim vannak. Vagy legalábbis anyukám, tesóm és a barátaim. Tehát ahol anyukám, tesóm és a barátaim vannak, oda megyek haza. De ez sem teljesen igaz, mert ha ők mondjuk most Németországban élnének, akkor biztosan nem mondanám, hogy haza. Viszont akkor sem mondanám, hogy megyek haza, ha - tegyük fel - már senki nem lakna Magyarországon sem a családomból sem a barátaim közül. Akkor megint értelmét veszítené a megyek haza kifejezés. Ebből következik hát, hogy a "megyek haza" mögött egyfajta kettősség áll: a család és a barátok, akik Magyarországon laknak, abban az országban, ahol felnőttem. Így, ez a kettő jelenti azt nekem, hogy megyek haza. Őhozzájuk megyek. Magyarhonba.
Elmondom mit érzek most, 10 héttel az utazás előtt. Nagyon-nagyon várom. Tervezgetek, álmodozom, hogy kivel, mikor és hol találkozom. Hogy mit szeretnék majd vásárolni, hogy hová szeretnék elmenni kirándulni, és persze, hogy mit szeretnék majd enni. Hogy melyik cukrászdában, melyik fagylaltot akarom megkóstolni. Elmegyek a piacra és veszek majd lángost. Hurkát és kolbászt is akarok venni, amit majd otthon megsütünk. Sorban állok az okmányirodában. Mászkálunk C.-val és Zs.-val a belvárosban, megnézzük majd a könyvesboltokat, és veszünk körömlakkot a DM-ben.
A Tescoba sétálni megyek és majd telepakolom a kosarat magyaros vajkrémmel, májkrémmel, Sport szelettel, párizsival, baracklekvárral, tehéntúróval, kinder tejszelettel, tejföllel, túrórudival és trappista sajttal. Veszek kiflit, pogácsát, túrós táskát és lekváros táskát is. A kiflit már a kocsiban beletunkolom a tejfölbe és el is fogy mire hazaérünk. C. valószínűleg pofát vág majd, hogy hogy lehet ilyet enni, de nem zavar.
Már most egyeztetek és beírom a naptáramba, hogy mikor, kit látogatok majd meg. Mert mindennap meglátogatok valakit. Esetleg elmegyek kozmetikushoz, meg manikűröshöz, és benézek egy edzőterembe is.
Kirándulni is fogunk, sokat. Felmegyünk a Mátrába, megmásszuk a Kékest, elmegyünk Solymosra, Veresegyházára, Szadára és Szigetszentmiklósra is. Pestre csak A. kedvéért megyek, és ha lenne időm Pécsre is lemennénk, de nem hiszem, hogy bele fog férni. Fürdőzünk egyet a termál völgyben Demjénben, megnézzük a kalandparkot Sástón, lézerharcolunk és paintballozunk, ebédelünk Füreden, majd megkávézunk Gyöngyösön. Lesz bogrács parti a kertben, meg nyársalás is, hallgatom a szóvicceket és röhögök majd mindenen, végre az én humorom jön szembe annyi év után. Hármas születésnap lesz, anyum, tesóm és én hetes évben születtünk, így kerek szülinapunk lesz mindannyiunknak.
Amit semmiképpen sem fogok csinálni, az külföldiül beszélni (kivéve E.-vel Skypon persze). Végre pihenni fog az agyam, relax üzemmódban leszek és megértek mindent, még a vesszőt is, nemcsak a szavakat, hanem a szándékot is. Elkapom az apró megjegyzéseket, a humor morzsákat, a panaszt, az örömet, a morgást és a kis piszkálódásokat is és érteni fogom ki, mit, miért mond.
Nem hallgatok az újságokra, hogy ott most milyen rossz, meg hogy mindenki rosszkedvű, meg mogorva, meg depis és menni akar. Vannak dolgok, amelyek úgysem (vagy legalábbis nagyon nehezen) változnak, mi magyarok ilyenek vagyunk és kész, kár folyton ebbe belemagyarázni az aktuális politikai helyzetet. Amúgy sem érdekel a politika.
Jó sok tervem van arra az egy hónapra amit otthon fogunk tölteni, tényleg el kellene kezdenem felírni mindent egy naptárba. Kiváncsi vagyok ki mennyit változott. Jó lesz elbeszélgetni az emberekkel. Arra is kiváncsi vagyok, vajon C. hogyan fogja érezni magát. Mikor jön majd az első szájgörbülés, hogy hiányzik neki a cica. Mert a cica az mindig hiányzik neki. Vagy, hogy mi fog ízleni neki nagyon és mire mondja majd azt, hogy szó sem lehet róla, még a szaga is rossz (tippelek: a hurka benne lesz).
Hogy hány új magyar szót szed fel 4 hét alatt, és azokra majd mennyi ideig fog emlékezni. Hogy ki lesz a kedvenc ismerőse, és kit fog furcsának találni (és miért). Mindezekre a választ pár héten belül meg is kapom, csak győzzem kivárni.
Addig pedig készül a lista, hogy miket viszek majd haza, hogy mivel töltöm majd meg a két nagy bőröndöt, mert ruhákat ezúttal biztosan nem viszek sokat. A repülőre is külön készülök ezúttal, mivel utálom a hosszú repülőutakat. Nem tudok ülve aludni, így már most próbálom órára lebontani, hogy mikor melyik filmet fogom nézni amíg C. alszik (ő bezzeg mindenhol minden pozícióban képes elaludni, jó neki), plusz töltöttem fel rádiókabarékat a telefonomra is, mert azokat hallgatva úgy tűnik gyorsabban telik az idő - bár aki fosik a repüléstől annak lehet, hogy mindegy - és beszereztem egy extra aksit is.
Ezeket gondolom át tehát, és ahogy süllyedek, még érzékelem, hogy közben Agáta is megérkezett és egy kis fészket dagasztott magának mellettem a takarón, de mire elhelyezkedik én már a szunya birodalomban vagyok és nem emlékszem mi volt az utolsó gondolatom, de biztos valami olyasmi, amit majd be szeretnék tenni a csomagba, vagy valami amit venni akarok? vagy hozni? jó, majd el ne felejtsem felírni, mi volt az....zzzz........
Trópusi lány
Már most egyeztetek és beírom a naptáramba, hogy mikor, kit látogatok majd meg. Mert mindennap meglátogatok valakit. Esetleg elmegyek kozmetikushoz, meg manikűröshöz, és benézek egy edzőterembe is.
Kirándulni is fogunk, sokat. Felmegyünk a Mátrába, megmásszuk a Kékest, elmegyünk Solymosra, Veresegyházára, Szadára és Szigetszentmiklósra is. Pestre csak A. kedvéért megyek, és ha lenne időm Pécsre is lemennénk, de nem hiszem, hogy bele fog férni. Fürdőzünk egyet a termál völgyben Demjénben, megnézzük a kalandparkot Sástón, lézerharcolunk és paintballozunk, ebédelünk Füreden, majd megkávézunk Gyöngyösön. Lesz bogrács parti a kertben, meg nyársalás is, hallgatom a szóvicceket és röhögök majd mindenen, végre az én humorom jön szembe annyi év után. Hármas születésnap lesz, anyum, tesóm és én hetes évben születtünk, így kerek szülinapunk lesz mindannyiunknak.
Amit semmiképpen sem fogok csinálni, az külföldiül beszélni (kivéve E.-vel Skypon persze). Végre pihenni fog az agyam, relax üzemmódban leszek és megértek mindent, még a vesszőt is, nemcsak a szavakat, hanem a szándékot is. Elkapom az apró megjegyzéseket, a humor morzsákat, a panaszt, az örömet, a morgást és a kis piszkálódásokat is és érteni fogom ki, mit, miért mond.
Nem hallgatok az újságokra, hogy ott most milyen rossz, meg hogy mindenki rosszkedvű, meg mogorva, meg depis és menni akar. Vannak dolgok, amelyek úgysem (vagy legalábbis nagyon nehezen) változnak, mi magyarok ilyenek vagyunk és kész, kár folyton ebbe belemagyarázni az aktuális politikai helyzetet. Amúgy sem érdekel a politika.
Jó sok tervem van arra az egy hónapra amit otthon fogunk tölteni, tényleg el kellene kezdenem felírni mindent egy naptárba. Kiváncsi vagyok ki mennyit változott. Jó lesz elbeszélgetni az emberekkel. Arra is kiváncsi vagyok, vajon C. hogyan fogja érezni magát. Mikor jön majd az első szájgörbülés, hogy hiányzik neki a cica. Mert a cica az mindig hiányzik neki. Vagy, hogy mi fog ízleni neki nagyon és mire mondja majd azt, hogy szó sem lehet róla, még a szaga is rossz (tippelek: a hurka benne lesz).
Hogy hány új magyar szót szed fel 4 hét alatt, és azokra majd mennyi ideig fog emlékezni. Hogy ki lesz a kedvenc ismerőse, és kit fog furcsának találni (és miért). Mindezekre a választ pár héten belül meg is kapom, csak győzzem kivárni.
Addig pedig készül a lista, hogy miket viszek majd haza, hogy mivel töltöm majd meg a két nagy bőröndöt, mert ruhákat ezúttal biztosan nem viszek sokat. A repülőre is külön készülök ezúttal, mivel utálom a hosszú repülőutakat. Nem tudok ülve aludni, így már most próbálom órára lebontani, hogy mikor melyik filmet fogom nézni amíg C. alszik (ő bezzeg mindenhol minden pozícióban képes elaludni, jó neki), plusz töltöttem fel rádiókabarékat a telefonomra is, mert azokat hallgatva úgy tűnik gyorsabban telik az idő - bár aki fosik a repüléstől annak lehet, hogy mindegy - és beszereztem egy extra aksit is.
Ezeket gondolom át tehát, és ahogy süllyedek, még érzékelem, hogy közben Agáta is megérkezett és egy kis fészket dagasztott magának mellettem a takarón, de mire elhelyezkedik én már a szunya birodalomban vagyok és nem emlékszem mi volt az utolsó gondolatom, de biztos valami olyasmi, amit majd be szeretnék tenni a csomagba, vagy valami amit venni akarok? vagy hozni? jó, majd el ne felejtsem felírni, mi volt az....zzzz........
Trópusi lány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése