Egy esős délután

Esik. Lóg a felhők lába, a trópusi esők mindig vagy nagyon rövidek és intenzívek, vagy pedig hosszan tartó, csendes eső esik. Az itteni emberek nagyon szeretik, ha hétvégén esik az eső. Azt mondják, hogy ilyenkor a legjobb aludni. Nyitott ablaknál, esős időben. Talán azért, mert ilyenkor kicsit lehűl a forró, trópusi levegő és a hűvös fuvallat behozza a nedves föld szagát. 
Én személy szerint sokszor az erkélyen szeretek időzni és nézelődni ki mit csinál a kertben vagy a medencénél. Itt napközben sohasincs csend. Vagy a gyerekek viháncolnak a játszótéren, vagy a kutya ugat, vagy fúrnak, mert új lakó érkezett. A panelélet biztosan nem annak való aki szereti a csendet és a nyugalmat, én viszont be vagyok oltva csend ellen és kifejezettem nem bírom, ha nincs zümmögés a háttérben. Magyarországon sokszor laktam (túl) nyugodt helyeken, és ott állandó volt, hogy alighogy beléptem a lakásba már nyomtam is be a tévét, hogy legyen valami háttérzaj. Na, erre a mesterséges háttérzajra itt nincs szükség, az itt lakók jól ellátnak minket zajjal. 

Nemsokára mennem kell C-ért az iskolába. Addig kihasználom az időt és szerkesztem az új blogomat (konkrétan ezt, amire most olvastok). Néhány napja panaszkodtam ugyanis G-nek, hogy teljesen ki vagyok égve, nem jön az ihlet, nem tudom miről írjak és ettől egyáltalán nem érzem jól magam. Hát erre, tegnap kigyulladt az a bizonyos szikra, és úgy döntöttem, hogy írok egy személyes blogot. Rólam. Az én gondolataimról, az én véleményemről. Amelyek néha szétfeszítik az agyamat úgy, hogy aludni sem tudok tőlük.

Szeretek írni, és szeretek megosztani is.....

[egy kis közjáték a gondolatmenetben: a macskám nem hagy írni] 

Bemutatom nektek Agátát, a 2 éves, szürke-fehér színű házicicust. Egy nénitől fogadtuk örökbe, amikor Agáta 6 hónapos volt. Végtelenül szelíd egy macsek, viszont nem bújós. Ez néha jó, néha rossz. Jó, mert nincs mindig az ember nyomában, tulajdonképpen akkor simogatom, amikor nekem jól esik. Rossz, mert soha nincs az ember nyomában, és mindig kibújik a simogatás alól... 

Agáta két időpontban szokott kifejezetten kedves lenni: hajnali 2-kor, amikor viszont én nem vagyok kedves, és akkor, amikor valami dolgom van. Ez utóbbi óramű pontossággal működik nála: mielőtt megérkezik a tanítványom angolt tanulni, ő hirtelen felélénkül és játszani hív. Szaladgál a lakásban, ráugrik a lábamra, hátracsapja a füleit, úgy tesz, mintha én lennék a fogó, és amikor ránézek, már rohan is. Ezt a jelenetet akkor is eljátsza, amikor: 1. próbálnék írni, mint most, 2. veszem a cipőm, mert el kell mennem valahová, 3. főzéshez készülődöm. Nem vagyunk kompatibilisek a macskával, egyáltalán. 

Visszatérve az írásra (Agáta átmenetileg lekötve a futószőnyeg alá rejtett üveggolyóval - mindjárt megőrül, mert nem látja, csak érzi, hogy VALAMI van ott) ebben a blogban hozzátok szólok Kedves olvasók, nektek (is) címzem az írásaimat. Ez egy új dolog nekem, eddig csak a magam kedvére írogattam, nem foglalkoztam nagyon a kommentekkel. Ez most változik, szeretnék bevonni több embert is és hallani mások véleményét (trollkodásra azért nem ajánlok lehetőséget, így kár is próbálkozni).

Az eddigi csendes, öntöző eső most átcsapott felhőszakadásba. Teljesen elázott az erkély, az a néhány ruha, ami ottfelejtődött a szárítón, most csurom vizes lett. Nem baj, ahogy nézem az időjárás-jelentést, lesz még itt meleg bőven. Ezek a viharok mindig éktelen dörgéssel járnak, most is dörgött egy akkorát, hogy csak úgy reccsent az ég. Ez azt is jelenti amúgy, hogy átvonulóban van a vihar felettünk. 

Ma két tanítványom jön: egy anyuka, aki kezdő, de bevállalta, hogy egy külföldivel tanuljon, és T, aki egyszer már tanult velünk tavaly, de aztán elkezdett egy mesterképzést az egyetemen, és az angolra már nem jutott energiája. T. azóta már elveszítette a munkáját és most a szülei vállalkozásánál dolgozik, akik egy bizonyos röviditalt gyártanak.

Kicsit félek őt tanítani, mert az előző évek tapasztalata, hogy eléggé link, nem mindig jön órára, a házit, meg az órára készülést pedig felejtsük is el. Dehát a pénz beszél, és max úgy tudom kivédeni T. esetleges linkségét, hogy este 8-ra tettem be őt órára, így ha nem jön, akkor legalább hosszabb lesz a péntek estém.

Az órára készülés, vagyis az otthon tanulás és a linkeskedés nagyon nem áll messze az itteni emberektől. Éppen ezért nemrégiben E.-vel szerkesztettünk egy újmond szabályzatot, amiben pontról pontra le van írva, hogy mik a fizetési feltételek, mi a teendő váratlan óralemondáskor, hosszabb szabadság esetén stb...stb...Eddig senki nem húzta fel a szemöldökét, hogy mi ez, és úgy érzem így komolyabban is vesznek minket. 
Régen előfordult, hogy el kellett magyaráznom a tanítványnak, hogy ha befizet egy hónap angolórára heti egyszeri óralátogatással, akkor azt a 4 db befizetett órát nem tologathatja meg halasztgathatja kedvére, mert meg kell értenie, hogy nekem ez a munkám, a havi fizetésem és az az óra, amit ő kedvére tologat a hónapon túlra, az engem foszt meg egy potenciális új tanítványtól. Ezen egyszer össze is kaptunk E.-vel, mert ő úgy gondolta, hogy az én anyagi helyzetem az én problémám, nem pedig a tanítványé, és ezt nem kell az orrukra kötni. Hát pedig szerintem igenis az orrukra kell kötni és meg kell velük értetni az én szempontjaimat is.

Nekem egyértelmű, hogy nem szórakozok mások idejével, de vannak, akik úgy gondolják, hogy az ő pénzük, és így az van, amit ők akarnak. Hát, nagyon nem. Ezzel az új szabályzattal viszont sok félreértést sikerül kiküszöbülnünk, és nekem sem kell többé kézzel-lábbal bizonygatni a magam igazát. Aki ezt elfogadja jön, aki nem, az nem, de úgy tűnik minden oké lesz.

Lassan eláll az eső, közben be is esteledett. Itt már téli időszámítás van, és 6-kor sötétedik, a nap gyakorlatilag fél óra alatt eltűnik a horizont alatt.

Megyek én is, kellemes estét nektek is! :)

Trópusi lány