Évek óta vezetek blogot, az írás mindig is hozzátartozott az úgynevezett lelki békémhez. Már tizenévesen is, ha valami nem tetszett - kiírtam magamból. Ha valaki felbosszantott - kiírtam magamból a mérgemet. De akkor is szerettem írni ha éppen szerelmes voltam két méterrel a felhők fölött, vagy éppen csalódott, és nem volt kedvem látni senkit.
Vagy ha bánat ért otthon, és úgy éreztem nincs aki meghallgasson, megértsen - hát írtam.
Az eddigi blogjaimat - melyek közül egy a szélesebb publikumhoz is eljutott - mérsékelt vélemény-nyilvánítással írtam főleg utazásokról, az életem főbb történéseiről, megfigyelésekről, tényekről. Mindezek mellett rendszeresen levelezek a családommal és a barátaimmal is, és ezekben az online párbeszédekben engedem szabadjára a véleményemet a világ dolgairól, emberekről, az ő viselkedésükről és magáról az életről. Amiről az ember egy kávé (vagy sör mellett) eldiskurál manapság.
Viszont az utóbbi időben egyre többször éreztem úgy, hogy a saját kis napi "morgolódásaim", gondolataim, örömködéseim és elmélkedéseim bennragadnak és szükségem lenne egy olyan felületre, ami kifejezetten a napi történésekre épül, amit akkor és ott, azonnal le lehet írni, ki lehet fújni a gőzt, le lehet vezetni a feszkót vagy becaipirinházva, nevetgélve lehet álmodozni erről-arról.
Így született meg a Trópusi lány blog, és utalva a blog nevére, Dél-Amerikából írok nektek, Kedves Olvasóknak, akik, reményeim szerint aktív résztvevői és kommentelői lesztek e blognak. Lesz itt szó mindenről: munkáról, barátkozásról, gyereknevelésről, körömfestésről, bevállt receptekről és magánéletről, divatról, helyi szokásokról, és mindenről, ami egy napon/héten/hónapon/éven keresztül az ember lányával előfordulhat.
Tartsatok hát velem, isten hozott titeket Dél-Amerikában!
Trópusi lány
Vagy ha bánat ért otthon, és úgy éreztem nincs aki meghallgasson, megértsen - hát írtam.
Az eddigi blogjaimat - melyek közül egy a szélesebb publikumhoz is eljutott - mérsékelt vélemény-nyilvánítással írtam főleg utazásokról, az életem főbb történéseiről, megfigyelésekről, tényekről. Mindezek mellett rendszeresen levelezek a családommal és a barátaimmal is, és ezekben az online párbeszédekben engedem szabadjára a véleményemet a világ dolgairól, emberekről, az ő viselkedésükről és magáról az életről. Amiről az ember egy kávé (vagy sör mellett) eldiskurál manapság.
Viszont az utóbbi időben egyre többször éreztem úgy, hogy a saját kis napi "morgolódásaim", gondolataim, örömködéseim és elmélkedéseim bennragadnak és szükségem lenne egy olyan felületre, ami kifejezetten a napi történésekre épül, amit akkor és ott, azonnal le lehet írni, ki lehet fújni a gőzt, le lehet vezetni a feszkót vagy becaipirinházva, nevetgélve lehet álmodozni erről-arról.
Így született meg a Trópusi lány blog, és utalva a blog nevére, Dél-Amerikából írok nektek, Kedves Olvasóknak, akik, reményeim szerint aktív résztvevői és kommentelői lesztek e blognak. Lesz itt szó mindenről: munkáról, barátkozásról, gyereknevelésről, körömfestésről, bevállt receptekről és magánéletről, divatról, helyi szokásokról, és mindenről, ami egy napon/héten/hónapon/éven keresztül az ember lányával előfordulhat.
Tartsatok hát velem, isten hozott titeket Dél-Amerikában!
Trópusi lány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése