A kényelmes és természetes öltözködés és kinézet híve vagyok hát, éppen ezért mindig egy kis irigykedéssel tekintek azokra a pórustalan bőrű, vékony alkatú lányokra akiknek hosszú, kecses (és nem vastag!) felsőkarjukon tökéletesen áll a blúz, nem kövéríti őket a kötött pulóver, vagy bárminemű kényelmes, vastag pulóver és persze nyáron a laza póló is ugyanolyan jól néz ki rajtuk, mint a spagettipántos fölső.
Hogy hosszú ujjaikon tökéletesen mutat a lakk és a gyűrű, és akiknek az ajkuk pont elég húsos ahhoz, hogy csak párszor végig kelljen húzni rajta a szájfényecsetet, picit összedörzsölni a felső- és az alsóajkat és a rúzs meg a szájfény pontosan oda kerül, ahová az való, és nem kell percekig ceruzával korrigálni a kontúrokat. Akik azt esznek amit akarnak, és egy-két gyerek után is megmarad a vékony testalkatuk. (Habár itt álljunk meg egy kis rosszmájú megjegyzésre: az ilyen testalkat nagyon jól néz ki évekig, de aztán az évek előrehaladtával az arc az első, ami az öregedés első jeleit fogja mutatni ráncok formájában, míg a kerekebb lányok nyaktól fölfelé sokáig fiatalosabbnak látsz(hat)nak)
Nekem az átlagos magasságomhoz viszonylag erős testalkat tartozik, bár hálistennek meglehetősen arányos testalkat. Viszont egy vékonyabb kinézetű, arányos lábért nem tudom hány év éhezés és hány ezer óra konditeremben való szenvedés kellene. Minden egyes, csoki/sajt/kenyér bűnözés látszik, minden egyes kihagyott edzés, vagy kialvatlanság rak rám vagy 5 kiló pluszt - egyetlen éjszaka alatt.
A hajam is hol így áll, hol úgy, se nem göndör, se nem egyenes, se nem is egyenletesen hullámos. Be lehet lőni formára, de nemigazán tartja magát, tehát hogy ide-oda dobálom, tűzöm, vagy csak kiengedve hordom és jól áll, csak pár órás örömforrás, aztán kezd az egész megint egy vékonyszálú kóctömeggé válni.
Az ajkaim vékonyak, és a szájfény még oké, de egy erősebb sminkkel és rúzzsal nagyon kell vigyáznom, hogy ne egy transzfesztita nézzen vissza rám a tükörből. Ebből az okból kifolyólag a komoly arccal való fényképezés sem áll jól nekem (nem egy vagyok amúgy sem túl fotogén, pont a múltkor mondtam E.-nek, hogy az egyik ismerős lány milyen fantasztikusan néz ki képeken, élőben meg szó szerint egér arca van), hanem inkább a mosolygós, nevetős képek, ahol az ajkaim nem tűnnek el, vagy legalábbis nem csak egy pontnak látszanak az arcom alsó harmadában.
Na, most, hogy ilyen szépen lehúztam önnön szépségemet, rátérek a lényegre: A fent leírt külső hiányosságok ruhákkal, kiegészítőkkel, magassarkú cipőkkel egészen jól elfedhetők, korrigálhatók, takarhatók. Kivéve, ha az ember egy trópusi, 102%-os páratartalmú országban él. Egy olyan helyen, ahol nemhogy a ruha, de sokszor még a bőröd is sok. Nemhogy hosszú ez-az, meg sztreccs (jééééézus, ettől a szótól még a szőr is feláll a hátamon), ami jó lábakat csinál, hanem ahogy az isten megteremtett, vastag lábbal, bőrhibákkal és tökéletlenséggel együtt, ezt mind ki kell vinni az utcára, és elfogadni, hogy ez van, ezt kell szeretni.
Itt nem a ruha fogja eltakarni a bőrhibáidat, hanem a nap barnít rajtad annyit, hogy kevésbé látszanak a pórusok és a foltok. Itt nem a hosszú nadrág, meg a tűsarkú fogja formálni a combodat, hanem TE magad, aki azon kapja magát, hogy konditerembe jár, mint a többiek, hogy jól nézzen ki. Mert meg kell mutatni ami van. A medencénél, a tengerparton, az utcán rövidnadrágban, a napon.
Latin-Amerikában a nőknek van egy alap külső adottságuk, a szép bőrük, a mindig hosszú hajuk, az itteni helyi nőknek meg ráadásul arányosan nagy szemeik, húsos ajkaik és nagy fogaik, ami még vonzzóbbá teszi a mosolyukat, mind élőben, mind pedig a képeken. Sokkal pontosabban nem nagyon tudom leírni a különbséget, de másképp néznek ki, mint az európai nők. Ez visszafelé is így van, egy-két tanítványom mondta régen, hogy egyből látni, hogy nem vagyok brazil. Miből? - kérdeztem. - Hát abból, hogy más az arcod, meg a bőröd. Azt nem tudom leírni, hogy milyen, csak azt, hogy más. - mondta V.
Három dolog tehát, ami egy nőnél itt alap: a rendszeres testmozgás (konditerem, zumba, személyi edző vagy más sport kétszer-háromszor egy héten), az elmaradhatatlan heti manikűr és pedikűr, a folyamatosan festett kéz- és lábkörmök, valamint a hosszú, fodrász által karbantartott (és általában kiengedett) haj. Ez utóbbit, mármint a kiengedett hajat még nem sikerült így két év után sem megszoknom, mert valami irtózatos melegem lesz, ha nyakam be van izzadva, így azt mindig lófarokban hordom, vagy a fejem tetejére tornyozom. Pedig szeretném kibontva hordani, de eddig még mindig győzött a kényelem.
A rendszeres manikűrrel és körömfestéssel legalább a körömrágásról sikerült leszoknom (minő meglepő), és a konditerem látogatása is a heti programok közé került. Már csak a számmal kéne valamit kezdeni, de ne aggódjatok, nem fogom az üvegszívós módszerrel felpumpálni, inkább megpróbálom megszeretni a formáját.
Ti hogy álltok a kényelem kontra divatos öltözködéssel?
Pusszantás!
Trópusi lány
(Képek forrása: itt és itt)
A rendszeres manikűrrel és körömfestéssel legalább a körömrágásról sikerült leszoknom (minő meglepő), és a konditerem látogatása is a heti programok közé került. Már csak a számmal kéne valamit kezdeni, de ne aggódjatok, nem fogom az üvegszívós módszerrel felpumpálni, inkább megpróbálom megszeretni a formáját.
Ti hogy álltok a kényelem kontra divatos öltözködéssel?
Pusszantás!
Trópusi lány
(Képek forrása: itt és itt)
Sokáig rövid hajam volt, mert anyám azt mondta, nekem az áll jól. Aztán felnőttem és sokáig félhosszú deauerolt volt, mert akkor azt hittem, az áll jól (egyébként nem volt rossz, de órákat ülni a fodrásznál a loknikért, háááát). Aztán volt rövid megint, mert tényleg jól állt, majd kitaláltam, hogy a hosszú haj nőcisebb, meg hogy majd dobálom. De a lakás tele lett hajjal és úgy éreztem, megőrülök, hogy mindig kell vele valamit csinálni, mert azt nem olyan, hogy csak úgy jól áll, főleg nem nekem, akinek van egy természetes hullám a hajamban, de az hajlamos nagyon hülyén állni és ha nem mosom eleget, akkor hogy néz már ki. Úgyhogy úgy döntöttem, az leszek, aki vágat magának egy nagyon nőies rövid frizurát és ez lesz az én stílusom és pont. Nem szenvedek, kevés energiabefektetéssel is jól tudok kinézni és nincs tele minden hajjal. :)
VálaszTörlésSzia!:) Egyszer olvastam valahol, hogy a divat nem a kényelemről szól. Én ehhez sorolnám a nőiességet is, hogy az sem mindig a kényelemről szól, sajnos:( Erre talán vagy születni kell, vagy ahogy itt is látom, a kislányok már nagyon korán elkezdik megtanulni, hogy hogyan kell nőcisen öltözködni, hogyan kell latinának lenni. Hosszú hajuk mindig kiengedve, akkor is ha hőség van, a szoknya mindig pörgős, a top mindig csak hasig ér, és a smink is hamar bejátszik. Ezt látják mindenkitől, az anyukáktól, a nagynéniktől, az utcán. Én nem tudom nekem meddig tart majd megszokni, hogy melegben is kiengedve legyen a hajam, sok-sok év lesz az:)
Törlés