2018. június 16.

A hideg Portugália

Megmondom őszintén, hogy amikor először felmerült a gondolat, hogy Portugáliába költöznénk, az utolsó dolog ami megfordult a fejemben az az volt, hogy én itt nyáron fázni fogok. 
Az előzményekhez az is hozzátartozik persze, hogy tavaly is kifogtunk egy elhúzódó telet Brazíliában, amikor októberben és novemberben is megállás nélkül esett az eső, és az átlaghőmérséklet sokáig 20 fok alatt volt. A hőmérő higanyszála csak december utolsó harmadában kezdett igazán felkúszni, tehát maradt kábé 3 hetünk, hogy kiélvezzük a januári nyarat, mielőtt búcsút intettünk a karneválok és az esőerdők földjének.

Azzal nem mondok újat, hogy nagyon szeretem a meleget és sokkal jobban viselem a hőséget, mint a hideg időjárást. Nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is. A kinti hőmérséklet emelkedésével arányosan szokott javulni a hangulatom, a pozitív energiám és a pozitív gondolataim száma is. Természetesen, a jó idő értelmezésébe a napsütés is beletartozik. 
A nyomott, felhős, szürke nap akkor is depresszívvé tud lenni, ha 28 fok van odakint és ebből a szempontból Portugália szerencsés választás, mert itt tényleg rengeteget süt a nap. Talán ennek is köszönhető, hogy eddig nem mentem a falnak a 18 fokos átlaghőmérséklet miatt, ami nemcsak a hangulatomon, de sajnos úgy tűnik a pénztárcánkon is hagyott egy jókora, fájdalmas nyomot.

Amikor márciusban beköltöztünk az új albérletünkbe, rögtön azzal a fontos problémával találtuk magunkat szembe, hogy miként is tudnánk a 15 fokos szobákat legalább 20 fokosra feltornázni. Szó szerint hősokkos állapotba kerültünk, csak most éppen nem a melegtől, hanem a hideg lakástól. Hirtelen rengeteg pulóverünk lett, a padlóra vastag szőnyeg, az ablakokra pedig vastag, sötétítő függöny került. Reggelente a konyhában a gázon nemcsak a tej melegedett a kávéhoz,  hanem a kezünk is. 
Két kicsi radiátorral próbáltuk temperálni a két szobát, mert azt hallottuk, hogy nem olcsó itt az áram, és ezek állandóan be voltak kapcsolva, de még így is kellett két hónap, hogy fizikailag hozzászokjunk a hűvöshöz. Aztán megérkezett az első számla...

Portugáliában az elektromos áram a háztartások rezsiszámláinak legdrágább tényezője. Sem a gáz-, sem a távfűtés nem jellemző. Ha valaki gázzal akar fűteni, akkor konkrétan fel kell neki cibálni egy gázpalackot a szobába és arra rácsatlakoztatni az arra alkalmas fűtő alkalmatosságot. Itt igazándiból a nem fűtés a jellemző, erre figyelmeztet minden újonnan ideköltözőt a már itt élő külföldi közösség. 
Mindenkinek a maga preferenciája, de szerintem úgy átlagban kevesebben vannak azok, akik azt mondják, hogy szeretik a hűvös lakást, és ez alatt azt értik, hogy tök jó este 10-12 fokban nézni a tévét, meg kilépni a zuhany alól. De biztosan vannak ilyenek is. Nekem viszont ez maga a rémálom. 

Visszatérve az első villanyszámlánkhoz, amikor a föntieket figyelembe véve, 2 havi vacogás után egy 400 eurós villanyszámla üdvözölt minket postaládában, akkor bizony dobtunk egy hátast.
Basszus. És ez még csak a tavasz volt...Mi lesz itt télen...? Nem írom ide az összes létező káromkodási formát ami akkor átszáguldott a fejemen, az viszont világossá vált, hogy itt nekem most elég komolyan fel kell készülnöm a téli hidegre - nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is. Lesz rá kábé 5 hónapom úgy, hogy ebben az évben, június 10.-én még mindig 18 fok a napi átlaghőmérséklet. Reménykedek is, hogy a jövő év másmilyen lesz és nem most köszönött ránk egy 10 éves portugál "jégkorszak" első éve, mert ezt nyarat még a portugálok is meglepően hidegnek tartják és panaszkodnak is, hogy ez itt egyáltalán nem jellemző. Legyen igazuk.
A áramszolgáltató egyébként volt olyan kedves és a 400 eurós számlát szétbontotta 6 hónapos részletfizetésre, plusz új kondíciókkal kötöttünk szerződést. Eszerint az óránkénti kilowatt hétközben éjszaka olcsóbb, tehát éjféltől reggel hétig lehet picit fűteni, hogy legalább ne hidegben keljen fel az ember. De ez vonatkozik a mosásra is, így hétfőtől péntekig a mosás a felejtős kategóriába került.
Szombaton csak bizonyos idősávokban lehet olcsóbban fűteni / mosni, a vasárnap pedig 24 óra szabadságot jelent - ekkor egész nap az olcsóbb tarifa van érvényben (aztán lehet úgy megszervezni a hétvégét, hogy az ember otthon is legyen valamennyit, mert utazás esetén például néhány hétköznap éjjel a mosás jegyében fog telni)

Ezek tehát az új szabályok, de bevallom, nem lesz könnyű hozzászoktatnom magam a hűvös lakáshoz. Ahogy írtam, a hideg nincs jó hatással a közérzetemre, meg az általános otthoni konfortérzetemre sem. Szerencsére a munkahelyemen meleg van, az ott eltöltött napi 9 óra felmentést ad a fázás alól. A maradék időt pedig majd valahogy megoldjuk.

Aki rendelkezik saját ingatlannal, vagy aki viszonylag újabb építésű lakásban lakik, azoknak persze egy fokkal könnyebb. Saját ingatlan esetén a hőszigetelés rajtad múlik, hogy mennyit szánsz ablakcserére vagy a falak szigetelésére. 
A viszonylag újabb lépítésű akások szigetelése (vagyis inkább a nyílászárók) már jobban felfogják a hideget, a legújabb lakásokban pedig egyre népszerűbb a padlófűtés. Ezek bérleti díjja viszont az egekben van, így jobb híjján a megszokás marad, amíg össze nem gyűik egy kis tőke saját ingatlan vásárlására. 


Trópusi lány (aki fázik)


(kép forrása: itt)

2018. június 10.

Milyen lenne az ideális munkahely?


Egyik reggel, amikor sétáltam át a parkon a munkahelyem felé, eszembe jutott, hogy mennyire jól esik a füleimnek a reggeli madárcsicsergés. Itt, Portugáliában, éves szinten nagyon sok a napsütéses órák száma (még akkor is, amikor kifogunk egy olyan évet, amikor júniusban is 19 fok a nappali max. hőmérséklet, mint például most) és az ember szó szerint érzi a bőrén, amikor a napsugarak kellemesen futkároznak rajta a reggeli kissé csípős hidegben.

Ahogy tehát haladtam át a parkon, azon gondolkoztam, hogy egy ilyen kellemes reggeli indítás után milyen is lenne az ideális munkahely - vagy legalábbis irodai környezet - ahová minden nap "lippiti-klippiti" állapotban tipegne be mosolyogva az ember.


Azt azért előre bocsátom, hogy én egy született irodakukac vagyok. Szeretek napközben egy helyben ücsörögni, hosszasan kalimpálni a klaviatúrán, és tejes kávét szürcsölve a saját dolgaimmal foglalkozni. 
Nem vágyom véget nem érő megbeszélésekre, eszmecserékre, vagy elméleti dolgok huszonötödjére való újbóli átbeszélésére, mielőtt a vegső döntés megszületik. Nálam két dolog nagyon nehezen kapcsolható össze a munkával: az úgynevezett "business small talk" amikor jelentéktelen dolgokról folyik beszélgetés hosszú időn keresztül - és ha azt vesszük, egy átlagos értekezleten az elhangzottak 90%-a irreleváns a hatékony problémakezelés szempontjából, kvázi szófosás cselekvés helyett - valamint az utazás. 
A hosszú megbeszélések engem sajnos végtelenül untatnak, az utazással egybekötött üzleti utakon pedig mindig úgy érzem, hogy nem akarok dolgozni, hanem inkább várost néznék. 
Szaladgálni sem szeretek, illetve állandóan meg- és átszervezni dolgokat -  ennyi energiával sajnos nem áldott meg a természet. Ha reggeletől estig pörögnöm kellene, mint egy búgócsiga, akkor estére a totál lemerülés, a humorérzék és a türelem teljes hiánya jellemezne - ami egy kisgyerekes anyukánál ugye nem túl szerencsés kombináció. Éppen ezért be kell osztanom a napi energiámat 20 munkaórára - lévén az otthoni teendők, valamint a gyerekkel való foglalkozást is beleértve - nem egy műszakból áll általában a napom.


A fentiekből egyenesen következik, hogy miért nem voltam és nem is leszek soha a szó hagyományos értelmében vett menedzser - pláne nem jó menedzser - mert egyszerűen egy rakás vezetői képesség hiányzik belőlem. 

Milyen is lenne tehát az ideális munkahely? Most nem arra gondolok, hogy tök jó lenne csak napi 4 órát dolgozni 1 órás ebédszünettel megspékelve, hanem azt a környezetet írnam le, ami engem személy szerint boldogsággal töltene el, hamar minden nap 8+ órát kell ott eltöltenem. Abban szerintem sokan egyetértünk, hogy az ideális munkahely (és most maradjunk az irodánál) semmiképpen sem a ma nagyon divatosnak számító, amerikai stílusú egyterű-nagyterű, egymás arcát és hangulatváltozásait, valamint a beszólásokat közvetlen közelről, premier plánban “élvező” munkakörnyezet jelenti.


Akár multi, akár nem, akár gazdaságos, akár nem, én akkor is az egyedi stílusú irodákra szavaznék. Tovább megyek, nem is kellene erre a célra rideg irodaházakat építeni, miért is ne lehetne például régi, használaton kívüli lakóépülteket vagy gyárépületeket átalakitani. Például Pesten a régi gangos épületeket, vagy Londonban a viktoriánus sorházakat. Azt persze tudom, hogy manapság egyre népszerűbb a régi, nem használt ipari, vagy gyárépületek lakássá vagy modern irodává alakított bérlése de egyelőre még csak az olyan kreatív munkások kapnak ott helyett, mint az építészek, vagy a reklámszakmában dolgozók. A multiknál ez annyira nem jellemző. (Igen, tudom, jókor sírok, hogy rossz szakmát választottam...)

De vissza a fantáziáláshoz. Ha már az átalakított lakásoknál tartunk, az én kedvencem mindenképpen az egy szűkebb utcán álló viktorianus sorház lenne, abbol is az elegánsabb fajta, mint például a Notting Hill Londonban:


 vagy annak akár a kevésbé színesebb változata:


 Vagy ha kontinentális ország, akár lehetne ilyen is:


 És persze ne feledkezzünk meg a tengerparti környezetről sem: 


Milyen jó lenne ha manapság ezek  jelentenék a multinacionális irodai környezet kifejezést. A stilus tehát megvan, menjünk beljebb. Itt már tényleg elengedem a fantáziámat. Ha hűvösebb országban kellene dolgoznom, akkor az irodában is legyen süppedős szőnyeg és közel a konyha, ahonnan mindig finom pirítós és frissen pörkölt kávéillat terjeng a levegőben. Ideálisabb esetben az én asztalom a földszinten helyezkedne el, ahonnan kilátás van a kertre is. Peldaul igy:


Egy picit vissza a gyárépülethez, és akkor az asztalom így nézne ki:


Beach office,bár nem tudom itt mennyi lenne a tényleges munkaórák száma :-) 


A beépített hangszórókból halk jazz zene szólna, vagy erdei madárfütty/ tenger hullámai / csendes eső/ tűz pattogása, attól függően odakint milyen az időjárás. Ezeket a fehér zajokat egyébként most alkalmazom, főleg az erdei esőt,  a fejemen a fejhallgatóval a YouTube-ról, ami (mármint a nagyon jó minőségű fejhallgató) szintén jó megoldás

Mások beszélgetése vagy a telefonálás engem általában nem zavar, szeretem a társaságot. Persze nem a szélsőséges megnyilvánulásokat, de erről persze nem a hely tehet. 

Remélem, hogy aki olvassa a blogot annak most beindult a fantáziája. :-) Ha gondolod, írd meg kommentben neked milyen az ideális munkahely (tekintet nélkül arra, hogy ilyen létezhet-e vagy sem). Álmodozzunk együtt!


Trópusi lány