A hideg Portugália

Megmondom őszintén, hogy amikor először felmerült a gondolat, hogy Portugáliába költöznénk, az utolsó dolog ami megfordult a fejemben az az volt, hogy én itt nyáron fázni fogok. 

Az előzményekhez az is hozzátartozik persze, hogy tavaly is kifogtunk egy elhúzódó telet Brazíliában, amikor októberben és novemberben is megállás nélkül esett az eső, és az átlaghőmérséklet sokáig 20 fok alatt volt. A hőmérő higanyszála csak december utolsó harmadában kezdett igazán felkúszni, tehát maradt kábé 3 hetünk, hogy kiélvezzük a januári nyarat, mielőtt búcsút intettünk a karneválok és az esőerdők földjének.

Azzal nem mondok újat, hogy nagyon szeretem a meleget és sokkal jobban viselem a hőséget, mint a hideg időjárást. Nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is. A kinti hőmérséklet emelkedésével arányosan szokott javulni a hangulatom, a pozitív energiám és a pozitív gondolataim száma is. Természetesen, a jó idő értelmezésébe a napsütés is beletartozik. 

A nyomott, felhős, szürke nap akkor is depresszívvé tud lenni, ha 28 fok van odakint és ebből a szempontból Portugália szerencsés választás, mert itt tényleg rengeteget süt a nap. Talán ennek is köszönhető, hogy eddig nem mentem a falnak a 18 fokos átlaghőmérséklet miatt, ami nemcsak a hangulatomon, de sajnos úgy tűnik a pénztárcánkon is hagyott egy jókora, fájdalmas nyomot.

Amikor márciusban beköltöztünk az új albérletünkbe, rögtön azzal a fontos problémával találtuk magunkat szembe, hogy miként is tudnánk a 15 fokos szobákat legalább 20 fokosra feltornázni. Szó szerint hősokkos állapotba kerültünk, csak most éppen nem a melegtől, hanem a hideg lakástól. Hirtelen rengeteg pulóverünk lett, a padlóra vastag szőnyeg, az ablakokra pedig vastag, sötétítő függöny került. Reggelente a konyhában a gázon nemcsak a tej melegedett a kávéhoz,  hanem a kezünk is. 

Két kicsi radiátorral próbáltuk temperálni a két szobát, mert azt hallottuk, hogy nem olcsó itt az áram, és ezek állandóan be voltak kapcsolva, de még így is kellett két hónap, hogy fizikailag hozzászokjunk a hűvöshöz. Aztán megérkezett az első számla...

Portugáliában az elektromos áram a háztartások rezsiszámláinak legdrágább tényezője. Sem a gáz-, sem a távfűtés nem jellemző. Ha valaki gázzal akar fűteni, akkor konkrétan fel kell neki cibálni egy gázpalackot a szobába és arra rácsatlakoztatni az arra alkalmas fűtő alkalmatosságot. Itt igazándiból a nem fűtés a jellemző, erre figyelmeztet minden újonnan ideköltözőt a már itt élő külföldi közösség. 

Mindenkinek a maga preferenciája, de szerintem úgy átlagban kevesebben vannak azok, akik azt mondják, hogy szeretik a hűvös lakást, és ez alatt azt értik, hogy tök jó este 10-12 fokban nézni a tévét, meg kilépni a zuhany alól. De biztosan vannak ilyenek is. Nekem viszont ez maga a rémálom. 

Visszatérve az első villanyszámlánkhoz, amikor a föntieket figyelembe véve, 2 havi vacogás után egy 400 eurós villanyszámla üdvözölt minket postaládában, akkor bizony dobtunk egy hátast.

Basszus. És ez még csak a tavasz volt...Mi lesz itt télen...? Nem írom ide az összes létező káromkodási formát ami akkor átszáguldott a fejemen, az viszont világossá vált, hogy itt nekem most elég komolyan fel kell készülnöm a téli hidegre - nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is. Lesz rá kábé 5 hónapom úgy, hogy ebben az évben, június 10.-én még mindig 18 fok a napi átlaghőmérséklet. Reménykedek is, hogy a jövő év másmilyen lesz és nem most köszönött ránk egy 10 éves portugál "jégkorszak" első éve, mert ezt nyarat még a portugálok is meglepően hidegnek tartják és panaszkodnak is, hogy ez itt egyáltalán nem jellemző. Legyen igazuk.

A áramszolgáltató egyébként volt olyan kedves és a 400 eurós számlát szétbontotta 6 hónapos részletfizetésre, plusz új kondíciókkal kötöttünk szerződést. Eszerint az óránkénti kilowatt hétközben éjszaka olcsóbb, tehát éjféltől reggel hétig lehet picit fűteni, hogy legalább ne hidegben keljen fel az ember. De ez vonatkozik a mosásra is, így hétfőtől péntekig a mosás a felejtős kategóriába került.

Szombaton csak bizonyos idősávokban lehet olcsóbban fűteni / mosni, a vasárnap pedig 24 óra szabadságot jelent - ekkor egész nap az olcsóbb tarifa van érvényben (aztán lehet úgy megszervezni a hétvégét, hogy az ember otthon is legyen valamennyit, mert utazás esetén például néhány hétköznap éjjel a mosás jegyében fog telni)

Ezek tehát az új szabályok, de bevallom, nem lesz könnyű hozzászoktatnom magam a hűvös lakáshoz. Ahogy írtam, a hideg nincs jó hatással a közérzetemre, meg az általános otthoni konfortérzetemre sem. Szerencsére a munkahelyemen meleg van, az ott eltöltött napi 9 óra felmentést ad a fázás alól. A maradék időt pedig majd valahogy megoldjuk.

Aki rendelkezik saját ingatlannal, vagy aki viszonylag újabb építésű lakásban lakik, azoknak persze egy fokkal könnyebb. Saját ingatlan esetén a hőszigetelés rajtad múlik, hogy mennyit szánsz ablakcserére vagy a falak szigetelésére. 
A viszonylag újabb lépítésű akások szigetelése (vagyis inkább a nyílászárók) már jobban felfogják a hideget, a legújabb lakásokban pedig egyre népszerűbb a padlófűtés. Ezek bérleti díjja viszont az egekben van, így jobb híjján a megszokás marad, amíg össze nem gyűik egy kis tőke saját ingatlan vásárlására. 


Trópusi lány (aki fázik)


(kép forrása: itt)