Milyen lenne az ideális munkahely?

Egyik reggel, amikor sétáltam át a parkon a munkahelyem felé, eszembe jutott, hogy mennyire jól esik a füleimnek a reggeli madárcsicsergés. Itt, Portugáliában, éves szinten nagyon sok a napsütéses órák száma (még akkor is, amikor kifogunk egy olyan évet, amikor júniusban is 19 fok a nappali max. hőmérséklet, mint például most) és az ember szó szerint érzi a bőrén, amikor a napsugarak kellemesen futkároznak rajta a reggeli kissé csípős hidegben.

Ahogy tehát haladtam át a parkon, azon gondolkoztam, hogy egy ilyen kellemes reggeli indítás után milyen is lenne az ideális munkahely - vagy legalábbis irodai környezet - ahová minden nap "lippiti-klippiti" állapotban tipegne be mosolyogva az ember.

Azt azért előre bocsátom, hogy én egy született irodakukac vagyok. Szeretek napközben egy helyben ücsörögni, hosszasan kalimpálni a klaviatúrán, és tejes kávét szürcsölve a saját dolgaimmal foglalkozni. 

Nem vágyom véget nem érő megbeszélésekre, eszmecserékre, vagy elméleti dolgok huszonötödjére való újbóli átbeszélésére, mielőtt a vegső döntés megszületik. Nálam két dolog nagyon nehezen kapcsolható össze a munkával: az úgynevezett "business small talk" amikor jelentéktelen dolgokról folyik beszélgetés hosszú időn keresztül - és ha azt vesszük, egy átlagos értekezleten az elhangzottak 90%-a irreleváns a hatékony problémakezelés szempontjából, kvázi szófosás cselekvés helyett - valamint az utazás. 

A hosszú megbeszélések engem sajnos végtelenül untatnak, az utazással egybekötött üzleti utakon pedig mindig úgy érzem, hogy nem akarok dolgozni, hanem inkább várost néznék. 

Szaladgálni sem szeretek, illetve állandóan meg- és átszervezni dolgokat -  ennyi energiával sajnos nem áldott meg a természet. Ha reggeletől estig pörögnöm kellene, mint egy búgócsiga, akkor estére a totál lemerülés, a humorérzék és a türelem teljes hiánya jellemezne - ami egy kisgyerekes anyukánál ugye nem túl szerencsés kombináció. Éppen ezért be kell osztanom a napi energiámat 20 munkaórára - lévén az otthoni teendők, valamint a gyerekkel való foglalkozást is beleértve - nem egy műszakból áll általában a napom.

A fentiekből egyenesen következik, hogy miért nem voltam és nem is leszek soha a szó hagyományos értelmében vett menedzser - pláne nem jó menedzser - mert egyszerűen egy rakás vezetői képesség hiányzik belőlem. 

Milyen is lenne tehát az ideális munkahely? Most nem arra gondolok, hogy tök jó lenne csak napi 4 órát dolgozni 1 órás ebédszünettel megspékelve, hanem azt a környezetet írnam le, ami engem személy szerint boldogsággal töltene el, hamar minden nap 8+ órát kell ott eltöltenem. Abban szerintem sokan egyetértünk, hogy az ideális munkahely (és most maradjunk az irodánál) semmiképpen sem a ma nagyon divatosnak számító, amerikai stílusú egyterű-nagyterű, egymás arcát és hangulatváltozásait, valamint a beszólásokat közvetlen közelről, premier plánban “élvező” munkakörnyezet jelenti.

Akár multi, akár nem, akár gazdaságos, akár nem, én akkor is az egyedi stílusú irodákra szavaznék. Tovább megyek, nem is kellene erre a célra rideg irodaházakat építeni, miért is ne lehetne például régi, használaton kívüli lakóépülteket vagy gyárépületeket átalakitani. Például Pesten a régi gangos épületeket, vagy Londonban a viktoriánus sorházakat. Azt persze tudom, hogy manapság egyre népszerűbb a régi, nem használt ipari, vagy gyárépületek lakássá vagy modern irodává alakított bérlése de egyelőre még csak az olyan kreatív munkások kapnak ott helyett, mint az építészek, vagy a reklámszakmában dolgozók. A multiknál ez annyira nem jellemző. (Igen, tudom, jókor sírok, hogy rossz szakmát választottam...)

De vissza a fantáziáláshoz. Ha már az átalakított lakásoknál tartunk, az én kedvencem mindenképpen az egy szűkebb utcán álló viktorianus sorház lenne, abbol is az elegánsabb fajta, mint például a Notting Hill Londonban:

 vagy annak akár a kevésbé színesebb változata:

 Vagy ha kontinentális ország, akár lehetne ilyen is:

 És persze ne feledkezzünk meg a tengerparti környezetről sem: 

Milyen jó lenne ha manapság ezek  jelentenék a multinacionális irodai környezet kifejezést. A stilus tehát megvan, menjünk beljebb. Itt már tényleg elengedem a fantáziámat. Ha hűvösebb országban kellene dolgoznom, akkor az irodában is legyen süppedős szőnyeg és közel a konyha, ahonnan mindig finom pirítós és frissen pörkölt kávéillat terjeng a levegőben. Ideálisabb esetben az én asztalom a földszinten helyezkedne el, ahonnan kilátás van a kertre is. Peldaul igy:

Egy picit vissza a gyárépülethez, és akkor az asztalom így nézne ki:

Beach office,bár nem tudom itt mennyi lenne a tényleges munkaórák száma :-) 

A beépített hangszórókból halk jazz zene szólna, vagy erdei madárfütty/ tenger hullámai / csendes eső/ tűz pattogása, attól függően odakint milyen az időjárás. Ezeket a fehér zajokat egyébként most alkalmazom, főleg az erdei esőt,  a fejemen a fejhallgatóval a YouTube-ról, ami (mármint a nagyon jó minőségű fejhallgató) szintén jó megoldás

Mások beszélgetése vagy a telefonálás engem általában nem zavar, szeretem a társaságot. Persze nem a szélsőséges megnyilvánulásokat, de erről persze nem a hely tehet. 

Remélem, hogy aki olvassa a blogot annak most beindult a fantáziája. :-) Ha gondolod, írd meg kommentben neked milyen az ideális munkahely (tekintet nélkül arra, hogy ilyen létezhet-e vagy sem). Álmodozzunk együtt!

Trópusi lány