Mert panaszkodni jó.
Jól esik a léleknek. Jól esik felháborodni azon, amit mi magunk teremtünk
magunk köré. Bár hallgatni annyira nem érdekes.
Tehát amikor az árakra
panaszkodnak, aztán amikor besétálok a csapdába, és együtt hülledezem,
szörnyülködöm, felháborodom, és azonosulok az olyan borzasztó tényekkel, mint a
8 fontos eszpresszó, (te jó ég, mi történt az elmúlt 4 évben Angliában, na,
tessék, itt van, már látszik a Brexit hatása…) majd aztán megkérdezem hogy
mégis, London melyik részében szálltak meg, hogy ennyi az annyi, és akkor
kiderül, hogy…
ez egy 1 hetes
nagy-britanniai körút…
ahol a Bed and
Breakfast-ről elhíresült országban a szóban forgó egyén London Kensington
negyedében, majd ezután a Novotelben, a Holiday Inn-ben, a Mercure Hotelben,
meg az ilyen-olyan Inn-ekben száll meg…(mert volt oly kedves és átküldte a
foglalási jegyzékét, for your information)…
és, hogy az
eszpresszóját is a hotelhez legközelebb eső kávézóban fogyasztja el…
London nagyon drága.
Igen, az. Főleg, ha kicseresznyézed a legdrágább hoteleket a legdrágább
környékeken, akkor meg még drágább.
Arrafelé valóban 8 font
egy csésze kávé, meg 6 font 1 pohár sör. Csak azt nem értem, hogy ezen minek
kell felháborodni…
Persze, az “évente csak
egyszer nyaralunk” égisze alatt többet megenged magának az ember, mert élvezni
akarja a szabadságát, de a Londonban minden nagyon drága ekkor egy kicsit más
perspektívába kerül.
A kedvenc részem az volt egyébként, amikor a felvételin a
11 éves Billy-t megkérdezik, hogy miért szeret táncolni. Mit érez akkor, amikor
táncol. És erre azt mondja, hogy az egy nagyon jó érzés. Hogy az eleje nehéz,
de amikor már benne van, amikor már táncol, akkor elfelejt mindent. Hogy akkor
ő valahogy megszűnik létezni és az egész testében érez egy fajta változást.
Mintha tűz égetné legbelül, vagy mintha elektromos áram járná át. Ott, akkor, csak
ő van, semmi más nem létezik és repül, mint egy madár.
Leírja a “flow” állapotot, amiről mostanság is nagy divat
beszélni, hogy az az igazi kikapcsolás, az akármilyen tevékenység végzése
közben, ha arra az időre megszűnik körülötted a világ és és nem érzékeled az
idő múlását. Jó annak, akinek olyan a munkája, vagy van olyan hobbija, amelyben
ilyen formában kiteljesedhet.
Így tehát készen állok arra, hogy a Billy Elliot-ot majd
egyszer Londonban is megnézzem - hacsak addig nem kerül le a műsorról.
Trópusi lány
(kép forrása: itt)
Trópusi lány
(kép forrása: itt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése